Kedves Kórustársak! Kedves Györgyi!

Végtelenül nehéz megszólalni...

Mellette ültem annyiszor, a támasz volt annyi mindenben, annyiunknak...és itt nem csak a kórusra, a hangra gondolok, hanem csendes, alázatos segítőkézségére, tudására, kedves, finom lényére. Most egy gyertya, a képe és egy keresztbetett rózsaszál van a kórusbeli székén. Balra nézek, a szomszéd székre és látom, ahogy Norbi megtörli a szemét és lehajtja a fejét... A kórus halk, szinte lábújjhegyen járunk...

Hiányzik Béla! Béla! Hiányzol!

Az alap volt itt közöttünk. Ha nem tudtunk valamit – bármit , – ő tudta. És elmondta. Ha bizonytalanok voltunk nyelvi, esztétikai, értelmezési, zenei témákban, ránéztünk. És csendesen, végtelen szeliden kiigazított, útat mutatott, jól tanácsolt. Az alázatát és szelidségét tanítani kellene...

Töprengő kutató volt és soha nem érdekelte a talmi, a felületes... A keze alól kikerült, szerkesztett könyvek ÉRTÉKEK! A témák nemesek! Nyomot hagyóak a magyar könyvkiadásban! Volt benne egy olyan puritánság és alázat, ami manapság nagyon ritka! Jószerével teljesen kiveszett... A lényeg érdekelte, semmi más...

Az életmű nem befejezett. Az elmenetel előkészítetlen volt, a vég berekesztette a készülő szintézist...Ki folytatja?

Reneszánsz ember volt. Érdeklődési köre és tudása rendkivül széles volt. Minden, ami kultúra!

Emlékszem, egy alkalommal fordításügyben látogattam meg, és ennek kapcsán órákig beszélt - ő, aki nem volt bőbeszédű - Devecseri görög fordításairól. Aztán a nyelvi leleményesség és invenciózusság kapcsán áttért az improvizáció szerepére a zenében – úgy általában – aztán példák a klasszikus versenyművek kadenciáinak improvizációiból, aztán a dzsesszbeni élő improvizációk...és máris a zongoránál ült és variációkat játszott ismert témákra. A humor karaktervariációival folytatta, mint a nyelvi improvizáció rétegelemei ... Innen a klezmer következett, a világzene összefüző hatása...és így tovább, és így tovább...zsongott a fejem, kalapált a szívem az örömtől, mit lelkesedésével mutatott-adott át – SUGÁRZOTT - ez a szelíd, kevésbeszédű emberbarátom....

Istenem! Mily szegények lettünk nélküle! Kyrie eleison! Christe eleison!

Hát ennyi?! Már csak a mindig üres széke? Elment egy ember, egy nagyon kedves, nagyon tiszteletre és szeretetreméltó társunk...egy ember, akit nagyon szerettünk, egy ember, aki nélkül ma a Monteverdi kórus egészen másként létezik, egy ember aki az értékekben vigyázott ránk, egy Tanár, aki nevelt, egy Tudós, aki tudott, egy barát, aki után űr tátong.

Síratlak, Béla! (Nem szégyellem). Síratunk mindnyájan, kik ismertünk!

Elment egy ember, aki nagyon hiányzik.

Requiescat in Pace! Nyugodj békében, Béla!

(Dániel)